HTML

Asztral utazas

Egy saját, személyes asztrál utazás blog, egyéb, asztrál utazással kapcsolatos infókkal. Egy kezdő asztrál utazó naplója.

Friss topikok

Linkblog

Archívum

2008.11.28. 23:41 | Alesia | Szólj hozzá!

2008.11.28.

Őrző angyalom (megpróbálok címeket adni az utazásoknak, bejegyzéseknek)

Ma nem kellett dolgozni mennem, reggel ember korán elment otthon, ezért én jól felébredtem, de csak annyira, hogy azért még érezzem a kipihentséget és ellazultságot. Könnyen lementem arra a szintre, ahol kezdődnek a képek, és úgy érzem, hogy az egész testem vibrál. Az oldalamra fordulva feküdtem, és úgy léptem ki, hogy "kifordultam" a testemből. Ez a kedvenc technikám, később majd lesz részletesebb róla. Ez egy jól sikerült, bár nem túl hosszú történet volt.

A kifordulás előtt (csukott szemmel) láttam a szobámat, felegyenesedve visszanéztem az ágyamra. Ilyenkor általában látom magam, most viszont nem voltam ott. Egy pillanatra persze eszembe jutott, hogy talán tényleg felkeltem, annyira valószerű volt. Egy elég kellemetlen érzés lett rajtm úrrá, és észrevettem, hogy valami mozog a párnámban és az ágyamban. Rövid idő alatt egy sötét árnyék lepte be a ágyamat, és az ágy mögötti felületet a falon. Bár alaktalan, személytelen volt ez a negatív energia, de én mégis megijedtem. Először egy okkult igézéssel próbálkoztam, de nem mondhatnám, hogy hatásos volt - az árnyék egyre nagyobb lett, és egyértelműen közeledett felém. Ekkor képzeltem magamnak egy fegyvert a kezembe (valami kardot szerettem volna), de sajna nem voltam ebben sem elég sikeres, pontosabban nem koncentráltam eleget, ezért ez is hatástalan volt. Finoman szólva közel voltam a pánikhoz, ami azt jelentette volna, hogy azonnal visszacuppanok a testembe, egy nem túl kellemes érzéssel ébredve. Utolsó reményként hangosan szólítottam (utólag inkább ordibálásnak tűnt) lelki segítőmet. Ehhez annyit mondanék, hogy többször próbáltam rátalálni, de eddig még egyértelműen nem jöttem rá, ki van mellettem. 

Ekorra már az ajtónál jártam - a harc közben ez tűnt a kiútnak, amikor is meglepetésemre megjelent az ajtóban valaki. Valójában egy futva/repülve közeledő kis angyal volt, aki a segítségemre sietett. Több negatív tapasztalat után kezdtem szkeptikus lenni a körülöttem megjelenő segítőkész lelkekkel - de ő meggyőző pozitív érzéseket keltett bennem, és a negatív felhő is eltűnt azonnal. Letérdeltem és megöleltem a lelki segítőm. Hozzá kell tennem, hogy a megjelenésével kapcsolatban még mindig nem vagyok biztos, tényleg valami buddha-szerű alakot, esetleg szerető tanárias lelket vártam. Az én lelki segítőm egy kis angyal képében jelent meg nekem. Kb. 8-10 éves forma, bájos, kerek arcú, aranyszőke fürtös kisfiú volt mellettem, persze szárnyakat nem láttam, és kisfiús megjelenésétől eltérően, bölcsen sugárzó szemei voltak. Az egyetlen zavaró momentumnak azt éreztem, hogy nem volt rajta ruha. Akkor ezt nem éreztem problémának, később inkább zavaró lett. Felálltunk, megköszöntem neki, hogy eljött hozzám, majd kivezetett  a szobából.

Ekkor átkerültünk egy másik (asztrál) síkra, a hálószobából egy ismeretlen rövid folyosóra érkeztünk, majd egy étteremben találtam magunkat. Még nem jöttem rá, ez mit akart jelenteni. Jobbra konyhai rész, balra pultos, magas székes terem volt, kevés alakkal, akikre nem figyeltem. Angyalka általam érthetetlen módon elkezdte leszedni az asztalokat, én viszont elég önző módon próbáltam kisajátítani a figyelmét. Elmondtam neki, hogy az asztrál utazásaimmal szeretném elményíteni spirituális élményeimet, tudásomat, és rájönni a fő kérdésre, miért vagyok itt, mi a célja ennek az életemnek. Valójában egyéb kérdéseim, céljaim is lennének, de annak még eléggé a közelében sem vagyok, ezért azt hanyagoltam.

A kérdésemre válaszul angyalka felmutatott a falra, ahol egy poszter-szerű képen két elhatárolt részt láttam. Angyal rámutatott, hogy az alsó részben a gyerekkoromat látom, a felsőben a mostani magamat. Furcsamód nem láttam azonnal, hol vagyok én, majd rájöttem, hogy színekkel, képekkel, fogalmakkal volt ábrázolva, milyen voltam gyerekkoromban, majd a felsőrészen, hova alakultam. Bár nem tudtam mit jelentett, de éreztem, hogy gyermekkoromban piros 1-es voltam, és mostanra kék 2-es lettem. Persze nem kell pszichiáternek lenni ahhoz, hogy ezt analizálni lehessen, de ebben, hogy átmentem főként jangból jinbe, egyenlőre csak a változást, a változás szükségességét éreztem fontosnak. Szerettem volna tovább is kutakodni ebben a témában, de amikor megint ránéztam kísérőmre, azt vettem észre, hogy kislány lett belőle. Valójában eddig nem figyeltem a meztelenségére, de bár gyermekméretű maradt, és még mindig kis angyali fürtös feje volt, két méretes melle "nőtt" neki, amit lehetetlen volt nem észre venni. Kissé problemetikusan vettem észre magamon - talán a közelsége miatt is - hogy vonzódom hozzá, szeretném megérinteni. Az érzésemet közel szexuális vonzalomnak tudnám leírni, de magam is meglepődtem tőle. Elég nyitott vagyok, de pedofília még nem jutott eszembe, pláne nem az őrangyalommal. Ez elég is volt ahhoz, hogy befejeződjön az utazásom. Hirtelen "ébredtem", de még órákig megmaradtak bennem a pozitív érzések, hálás gondolatok.

Ennyit mára.

Alesia     

 

A bejegyzés trackback címe:

https://asztral.blog.hu/api/trackback/id/tr72794083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása